Jean d’Arc és Anna Karenina utódai üveg bort bontottak ügyesen a Róth-üvegek között

Nőnek lenni jó?

Mit jelent nőnek lenni a folyamatosan változó világban? Ezt a kérdést járták körbe a Chill Gardenben, a Róth múzeum csütörtök esti, nyáresti programján. Csepelyi Adrienn vendégei a témában Homoky Dorka borász és Szegal Hanna Lea fotográfus voltak. A beszélgetést borkóstoló követte az emlékházban, az üvegművész alkotásaira reflektálva.

Három nő, három életút.

Csepelyi Adrienn Junior Prima-díjas újságíró, író, az ország első női futball-szakkomentátora, az egykori Népszabadság sportrovatának első női munkatársa. Homoky Dorka Tokaj-hegyaljai borász, organikus úton építi vállalkozását, Tállyán. Szegal Hanna Lea a gördeszkázás szubkultúrájának aktív résztvevője volt a ’90-es években, fotósként dokumentálta a deszkás bandák mindennapjait.

Három nő, három életút, örömökkel és bosszúságokkal. Sok hasonlósággal. Mert nőnek lenni jó, de még jobb lenne, ha nő és férfi teljesítményét azonos mércével mérné a társadalom. Erről beszélgettek Adrienn, Dorka és Hanna a Chill Gardenben női közönség előtt.

„Ki készítette a bort? Apukád vagy a férjed?” – tudakolták kedvesen a törékeny lánytól, aki elmeséli, hogy 20 éves korában készített először bort, folytatva a többgenerációs családi hagyományt a Homoky Pincészetnél. Bár filmet, filozófiát hallgatott az egyetemen, végzett bölcsészként mégis inkább szülei nyomdokaiba lépett, s ma már önállóan dolgozik, organikus utat járva. Az elmúlt évtized folyamán sokat változott a női borászok megítélése, pozitív irányban, de mikor Dorka kezdett, még élményszámba ment a nő, aki a saját borát kóstoltatja. Többször hosztesznek nézték, de került kellemetlenebb helyzetbe is, mikor előadás közben egy férfi így szólt hozzá: „Kipirultál, csak nem terhes vagy? Mikor kap ilyen megjegyzést egy borász, aki férfi?” – tette föl a költői kérdést beszélgetőpartnereinek, a közönségnek Dorka.

Csepelyi Adrienn erre reflektálva arról beszélt, hogy mikor sportújságíróként dolgozott, folyamatosan hülyének nézték, vizsgáztatták, vajon tényleg ért-e a focihoz. „Megtörtént, hogy a lábam közé fotózott egy munkatársam, de olyan is előfordult: alám nyúlt egy kolléga, akit pofon vágtam” – fogalmazott az újságíró.

Segal Hanna Lea elmesélte: itthon volt csak fura, és cikizték is, hogy lányként gördeszkázik, külföldön nem találták szokatlannak, például a gördeszka világbajnokságon sem, amit végigfotózott. Odamondós, nagy igazságérzettel rendelkező nőként sosem volt egyszerű a helyzete, mindig a nehezebb utat járta. Most legjobb barátnője anyukája és a hétéves kislánya. „Magam oldom meg a problémáimat” – foglalja össze életfilozófiáját.

A három nő felszabadultan társalog. Nevetgélnek azokon a helyzeteken, amiket azért nem volt annyira vicces megélni. A mondaton egy komoly példaképtől: „Egy nő ne legyen író, költő!” Beszélgetnek a megfelelni vágyásról, például idősebb borászoknak, akik mind férfiak. A láthatatlan női létről. A túl nehézre tervezett hordóról. A biztonsági öv használatáról, amit férfi tervezett, férfira, így bizonyíthatóan több nő hal meg autóbalesetben. Szóba kerül a mezőgazdasági munka, és hogy a termelés 30 százalékkal nőne, ha nő is vállalhatna többet a földeken, munkagépeket vezetve.

Dorka bevallja, hogy nem szeret bocsánatot kérni, Adrienn szerint ez amúgy is nagyon női dolog, ő helyette ma már ezt használja, ha elcsúszik egy teljesen fölösleges határidővel: „Köszönöm a türelmed.”

A kertből a múzeumba vonulnak a vendégek. Homoky Dorka organikus borait kóstolhatjuk meg Róth Miksa üvegművei között. Itt Kolocz Dóra muzeológus is csatlakozik a csapathoz. Mindketten különleges szenvedéllyel, érzelemmel beszélnek hivatásukról: borról és műalkotásról.

Bor és műalkotás kapcsolódnak össze egy estére, s az érző női közönség szinte közösségé kovácsolódik.

Egyetlen férfi van köztünk, ő csakis a borkóstolóra jelentkezett, a feminista programon nem vett részt. A borászlány épp a 2020-as házasított nedűről, a Pet Nat-ról értekezik kedvesen, miközben elmerülünk egy Róth-remekben. Dorka kezében palack, már bontaná a bort, a kóstoltatáshoz. Egy szem férfihősünk elépattan, rákacsint olyan flörtölősen, s így rikkant fel: „Férfi ember nyissa ki a bort, hát az a férfi dolga, nem?”

Valószínűleg még most is azon gondolkozik, miért nevetett ezen a mondaton a körülötte álló harminc hölgy.